Ma olvasom a TC-on, hogy Szlovéniában ezer lóerős sportkocsit kívánnak összehozni. Az egyébként formás 3D-s rendereken kívül konkrétan nem derül ki, milyen eredetű feltöltött V12-es motorral fog az utcára kerülni, ha egyáltalán erre valóban sor kerül, és nem a szokásos felsőoktatásbeli kitörni készülő autómérnök szárnyaló fantáziájának gyümölcse csupán, mint az internetre kerülő soha nem látott szuper autók többsége.

  "a conceptual car brand via the brand’s first virtual auto" Hm. Ezek szerint ez egy kitalált márka, virtuális autója. Can the balance inherent in this car, the Shayton Equilibrium, bring the conceptual auto brand Shayton to the forefront of the auto world before it even becomes a reality? Ezek után pedig nincs miről beszélni! Sajnos, lukra futott a Hírszerkesztő. Nem is értem, hogyan gondolhatta komolyan a Hírszerkesztő, hogy egy olyan  komoly vállalkozáshoz képest, mint a Bugatti, amelynek hosszú évekbe telt az első közúti 1000 Lóerős autó kifejlesztése, és amely mögött felsorakozott a német autóipar teljes mérnöki gárdája,  jön egy nulla autógyártási tapasztalattal, beszállítói hálózattal  rendelkező manufaktúra, és egyből odapörköl a több száz millió Eurós, presztizs-fejlesztésnek, ahol  az autó vételára darabonként egy millió Euró? 350 Km/ó feletti végsebesség elérése is már rengeteg márkának feladta a leckét, de azt simán elképzelhetőnek tartja, hogy szomszédaink könnyedén elérhetik a 400 Km/órát is? Nem tudom. Elgondolkodtató...

Ha ezen túl tettük magunk, a következő mondatot vizsgáljuk meg, és legyen az, amiért ez a poszt megszületik:

 

Láttunk már hasonlót, de nem Kelet-Európából.

 

Most vagy a Hírszerkesztő földrajzi ismeretei nem voltak eddig túl magas  elvárásoknak kitéve, vagy csak az enyémek kiterjedtebbek a régió autógyártása kapcsán - nem tudom eldönteni. Ellenben azokat a kocsikat megpróbálom összegyűjteni, amiket Kelet-Európa eddig adott az autógyártás szerelmeseinek!

Marussia: nehéz lehet elfelejteni ezt az autómárkát, ugyanis az egyik új csapat a Forma 1-ben. Megvették kilóra a tavalyi Virgin istállót, ami azt bizonyítja, hogy tőkeerős orosz vállalkozásról van szó, akik nem 3D-s modelleket tettek csupán eddig az asztalra. Két modellt ismerhettünk meg, az erősebb, de szerintem kevésbé harmonikus darab a 2.8 literes, feltöltött Cosworth V6-ossal szerelt, 420 Lóerős  Marussia B2

A korábban megismertetett Marussia B1, 3.5 Literes szívó motorja csupán 350 lovat mozgat, viszont ezzel az autóval nyugodtan oda lehet parkolni egy Pagani Zonda, vagy egy Spyker mellé, nem fogják a hozzá nem értők a különbséget észrevenni.

Aki kíváncsi, hogy gördülnek az orosz nagyvadak, ebből a videóból meríthet erőt (B1,B2):

Van még egy Hummer-klón SUV koncepció autójuk is, F2 néven. Hogy abból lesz-e valami még nem tudni, de a tehetős orosz üzletemberek egy páncélozott verzióra, a hétköznapjaikra nagy valószínűséggel igényt tarthatnak.

Oroszország után következzen hazánk! Kevesen tudják, de szupersport kocsi nálunk is készült. Sajnos a neve a legidiótább az autómárkák között Brokernet Silver Sting. A nevéből kitalálhatjuk, hogy melyik vállalkozás biztosította a fejlesztéshez szükséges költségek java részét. Az autó egyébként Porsche alapon épült, és leginkább versenyautónak szánták - hogy magáncélra sikerült-e belőle értékesíteni, nem tudom. Az autó leginkább a McLaren F1-re hasonlít, leszámítva az oldalán egyedinek mondható tér-osztást, és az ezüst-arany színkombinációt.

A magyar autó egyébként viszonylag sikeres a sportban, talán emlékszünk rá, hogy Talmácsi Gábor motoros világbajnokunk is vezette egy 24 órás Hungaroringi versenyen!

Látható, hogy Kelet-Európában egyáltalán nem új keletű a sportkocsi gyártás. De hogy ezt bizonyítsam, még inkább vissza térünk az időben, következzék egy olyan kocsi, amit régebben gyártottak, mint amióta Szlovákia önállóan létezik.

Tatra MTX: Igazán nem tudtam, hogy ehhez a bekezdéshez milyen zászlót kellene kitennem, hiszen amikor ezt a szuper kocsit gyártották, épp egyesítve volt két ország, Csehszlovákia fantázia néven, hasonlóan mint délen, az akkori országok Jugoszláviája. De mivel a gyártó Metalex (aminek a rövidítése az MTX) prágai cég, így a cseh zászló kerül a sor elejére, annál is inkább, mert akkoriban Csehszlovákia zászlaja is ugyanez volt

  A Tatra MTX úgy nyílt, mint a Ferrari F40-es, viszont az északi szomszédunk ajtajai feltették az i-re a pontot, hiszen Lamborghini stílusban tették elérhetővé az utasteret, előremutatóan az akkori kor viszonyai között. Az autó egyébként mégsem e kettő talján remekműre, hanem a Jaguar XJ220-asra hasonlított leginkább. Aki mozgásban szeretné a 4 példányban készült, V8-as motorral szerelt autót látni, az nézze meg Kanye West videoklipjét, a Runaway-t.Aki nem szereti az amerikai sztár zenéjét, az inkább hallgassa meg a V8-as léghűtéses ,  középmotoros autót haladás közben:

A 3.5 literes V8-as Tatra motor 327 lóerőt tudott, s 5.6 másodperc alatt érte el a 100 km/órát, végsebessége a látszólag kis légellenállás ellenére, az 1350 Kg-os autónak csupán  265 Km/ó volt. Kár, hogy nem futott be nagyobb karriert, és nem készült belőle több! Volt még néhány sportkocsi, ami Kelet-Európában készült, de ezek nem voltak ilyen nagy teljesítményű gépszörnyek, még ha a maguk idejében nem is néztek ki rosszul

Balkancar Alpine A110: a francia csoda farmotoros autóból készítették a bolgárok egy ideig a Kárpátokon túli szuper sportkocsikat, amiknek a sorsáról szinte semmit nem lehet tudni. A kis szériás autók akkori időkben gyakorlatilag csak A párt megfelelő funkcionáriusaihoz kerülhettek.

Amennyiben még létezik működőképes  A110-es, akkor az egykori párt nagyjainak soraiban kell keresni. Mivel sem fotó, sem egyéb dokumentum az interneten nem található, a Renault megfelelő változatával kell beérni, hogy felidézzük, hogy nézhettek ki a bolgár kertészek hétvégi álomautói. Ezt viszont, akár HD minőségben is!

Melkus RS 1000: Kelet-Európa ideológiailag egybetartozva, legnyugatibb része az akkori NDK területére esett. Nem csupán azért, mert közel volt a  kapitalista nyugat, de az ottani emberekben is felmerült az igény egy klasszikus sportkocsi elkészítésére. Ugyan csak 900 köbcentis, kétütemű, 73 lóerős motorja volt, amivel eben a posztban a leggyengébb az összes Kelet-Európai modell közül, mégis óriási sikere volt a Kelet-Németországi autórajongók körében, hiszen hiánypótló csodabogár volt. Az adatait, mi szerint 12 másodperc kellett neki a százas tempó eléréséhez, és a 165 Km/ó végsebességet ért le, ma már megmosolyogjuk, de akkoriban ezek a gyors autók jellemzői voltak, főként a szocialista blokk országaiból nézve.

Hogy vissza kanyarodjunk a mához, meg kell említenem, hogy a szárnyas, középmotoros  Melkus ma is létezik. RS 2000 néven lehet megvásárolni, egy átépített Lotus Elise SC 220-ast.

Régi és az új Melkus RS

Kelet-Európában is készültek, készülnek izgalmas sportkocsik, csak legfeljebb kevesebbet tudunk a létezésükről, hiszen kevesebbet költhetnek ennek tudatosítására. Ha lenne egy hatalmas garázsom, amibe akármilyen kocsit megvehetnék, minden bizonnyal választanék egyet közülük. Egyik sem marad el Nyugat-Európa, Amerika vagy Japán autó csodáitól.

Szépek és értékesek, a mi régiónk emlékének őrzői.