A francia Didier Auriol az egyik kedvenc versenyzőm volt a kilencvenes években, amikor a Lancia Delta egyeduralkodó volt a rallye trónján, a versenyzőjükként ismertem meg. Szimpatikus volt, hogy sohasem szállt el magától, mindig barátságos, közvetlen, mosolygós ember tudott maradni, még azután is, miután elnyerte a világbajnoki címet.

1984-től 2005-ig, összesen 152 világbajnoki futamon indult, 53-szor állhatott dobogóra, abból 20-at megnyert. Több mint 500 szakaszon az övé volt az abszolút első idő, továbbá a Korzika ralit sem nyerte meg többször nála senki, neki (és Bernard Darniche-nek) ez hatszor sikerült.

Első francia bajnoki címét a borzalmasan nehezen vezethető MG Metroval szerezte, miután a karrierje kezdetén használ Simca-n, Renault 5 Maxin megtanulta a mesterséget. Később Sierra Cosworth-szel is megvédte címét, egymás után, kétszer. Ezután figyelt fel rá a rali világbajnokság, amikor élete első versenyét, a Korzika Rally-t megnyerte. Következő évre rögtön leszerződtette a Lancia gyári csapata. 1992-ben, a Lancia visszavonulásának évében hat futamot is nyert - s ezzel csúcstartó volt 2005-ig, amikor Sebastian Loeb tudta csak ezt megdönteni, igaz akkoriban már kevesebb gyári autó indult a VB-n. Végül a szezonzáró RAC ralin fel kellett adja a küzdelmet, emiatt Carlos Sainz lett helyette a világbajnok. A Lancia kiszállásával új csapatot keresett, végül a Toyota pilótája lett, ahol végre sikerült is elhódítania a címet 1994-ben a félelmetes Celica GT-Four fülkéjében.

Miután a turbószűkítővel való trükközés leleplezését követően kizárták a japán gyártót, karrierjében is egy törés keletkezett. Ugyan még nyert több világbajnoki futamot pályafutása során, de ütőképes autóba már nem tudott szerződni, hiába próbálta a Mitsubishit, a Fordot, újra Toyotát, Seatot, Peugeot-ot, Skodát. Gyári pályafutását 2003-ban fejezte be a Skoda pilótájaként. Utoljára WRC futamon 2005-ben indult a Monte Carlo ralin, privátként, egy Peugeot 205 WRC-vel.

2008-ban az IRC mezőnyébében indult kedvenc navigátorával Denis Giraudet-val, egy Fiat Grande Punto Abarth kormányát tekerve, majd 2009-ben még egyszer nevezett a Montéra, de kitört kerék miatt nem tudott célba érni Peugeot 207-esével.

Legutóbb elért eredménye 2010-re datálható, amikor újra dobogóra állhatott a francia  Delecour mögött,  a Rally Legend versenyen, ahol ismét a korábban már VB címet elhozó Toyota Celica GT-Fourral nevezett.

Most Didier garázsát tekinthetjük meg, ahol a következő legendás autóiról mesél (feltűnési sorrendben)

• Lancia Delta HF Integrale Evo II Martini (1992)
• Lancia Delta HF Integrale 16v Fina (1991)
• Ford Sierra XR 4x4 (1987)
• Ford Sierra RS Cosworth (1988)
• Toyota Celica Turbo 4WD (1994)
• Renault 5 Turbo Maxi (1985)
• MG Metro 6R4 (1986)

Eredményeinek összefoglalója a Rallybase-en.